Kedvencem a burek
Szeretem az Adriát.
Visszajárunk a családdal, a tengerpart, a táj, a városkák szépségéért, és utazás közben megismerjük a balkáni ízeket is.
A férjem a tengeri herkentyűket kóstolgatja, nálam a kalóriadús, olajos, sajttal töltött tészta, a BUREK vezeti a listát. (Joghurttal fogyasztva az igazi!)
Egyik utunk alkalmával a montenegrói tengerpart (nem hosszú) felfedezése után, bemerészkedtünk az ország belsejébe, hogy közelebbről láthassuk a „crna gorákat”, azaz fekete hegyeket. (Csodálatos volt, de nem útleírást készítek.)
Szóval, Kolasinban, egy apartmanban töltöttünk néhány napot, ahol a háziak vendégszeretetét is élvezhettük.
A tulajdonos házaspár meghívott minket, az érkezést követő rövid pihenő után, egy italra. A beszélgetéshez „riasztották” a család angolul nagyon jól beszélő (jobban, mint mi) unokaöccsét, Zoránt, aki a városban lakott, de ott volt a Belgrádban élő nővér, Zana is a lányaival. A Mama is megérkezett az áfonyagyűjtésből.
A beszélgetés a jó, magyar gulyás főzésére terelődött.
Ennek a férjem a szakembere (bográcsban!), le is diktálta nekik, hogyan szokta készíteni.
Én a burek receptjéről érdeklődtem, amit Zanától, Zorán tolmácsolásában, meg is tudtam és leírtam.
Nem volt igazán világos a számomra!
Szerintem ezt Zana is érezte, ugyanis másnap, estefelé intett, hogy menjek vele a garázsból kialakított „nyárikonyhába”.
Mutatta, hogy foglaljak helyet és így szólt:
– Piroska! Burek!
Letörölte a viaszosvászonnal leterített asztalt és előkészítette a hozzávalókat.
Gesztusokkal, angol és orosz (nekem még – kötelezően-tanították) szavakkal kommunikáltunk.
Tojást, grízt, sütőport, tejet és olajat kevert össze egy tálban, előkészítette a juhsajtot is. Elővette a hűtőből a burek tésztát. Ez olyan, mint a mi rétestésztánk, csak nem annyira vékony, inkább a lasagna tésztához hasonló.
Leterített egy lapot az asztalra, megkente a masszával, újabb lap, massza váltakozva. Ha jól emlékszem három réteget rakott egymásra, majd egyenletesen rámorzsolta a sajt felét. Feltekerte és olajjal kikent tepsibe fektette.
A következőt is ugyanígy készítette, csak ebbe még összetépkedett parajleveleket is szórt. Mindkét rudat megkente olajjal és gyönyörű aranybarnára sütötte.
Ez lett a vacsoránk! Zorán anyja, egy nagy üveg joghurtot hozott hozzá, mert ugye azzal az igazi!
Azon az estén, én nem a joghurtot választottam, mert a burek igazi „italkorcsolya” az olajossága miatt. Előtte Rakiját (pálinkát) ittunk, utána Vranac nevű vörösbort.
A gyerekek – a Mama által gyűjtött – áfonyából készült ivólevet kaptak.
Sokszor gondolok erre az utazásra, a kedves montenegrói emberekre. És gyakran készítek bureket – amúgy – „magyar, horvát, crnagorác módra”.
Saját burek receptjeim: Sós burek
Legutóbbi hozzászólások