Nincs csodálatosabb, mint amikor házikenyér illata lengi be a lakást.

Ez az élvezet nálunk – a kenyérsütő gépek begyűrűzése körül – már 10 éve kezdődött, a férjem unszolására.

Előtte is próbálkoztam magvas kenyerekkel, keményen, „verejtékezve”, kézi erővel dagasztva, sütőben sütve, őzgerincformában. (Akkor még – 20 éve – nem lehetett kapni ennyiféle kenyérsütő formát. Nagyon jól megfeleltek a meglévő formáim, még most is a parti zsömléimet kerek tortaformában sütöm meg.)

Beköszöntött a nagy nap az életünkbe, amikor is a Tescóban, egy véletlen ötlettől vezérelve, vettünk egy egyszerű, nem túl drága kenyérsütő gépet.

 Na, ezután kezdődött az én szenvedésem, amihez a dagasztás és sütőben sütés hosszabb, nagyobb odafigyelést igénylő folyamata – hogy „szakácshoz” illő hasonlattal éljek – nudli volt.

Egy kísérlet sorozat vette kezdetét.

Az én párom, mindig sötét, teljeskiőrlésű lisztből készült, sokmagvas veknikről ábrándozott.

Uccu, neki! Kudarc.

Módosítom a receptet: több folyadék, mert a liszt egy része a sütő alján maradt.

Újabb kudarc. Sűrű és homorú lett.

Változtatok, biztos az élesztőben van a hiba!

A szárított élesztőt frissre cserélem. Ez sem segít.

Vissza az elsőhöz. Lehet, hogy a sütőprogramon kell változtatni?

Nem!!!

Több lehetőséget kipróbáltam, egyik sem jött be.

Már majdnem feladtam, amikor Beával elkezdtünk beszélgetni arról, hogy ők milyen finom kenyeret sütnek.

Hát, biztos a gépben van a hiba! – gondoltam.

Bea ideadta az ő kenyérsütő gépének a receptkönyvét és megvilágosodtam.

Az volt az én nagy hibám, hogy elsőként a száraz hozzávalókat tettem a gépbe, ahogy a kézi dagasztásnál szoktam.

Miért nem írja a megfelelő sorrendet az én gépem rövidke, magyar nyelvű ismertetője?

Elolvasom, és ott van egy mondatnyi utalás, ami elkerülte a figyelmemet:

TARTSA BE, A RECEPTBEN MEGADOTT SORRENDET!

Végre megoldódott a rejtély! Hát, először a folyadékot kell a gépbe tenni!

Ettől kezdve egész elfogadható kenyereket sütök, és így gyakran van meghitten kellemes kenyérillat nálunk.