A joghurtos – poharas sütim története
Az utazásaim után élménybeszámolót szoktam tartani a barátaimnak.
Így történt ez egy sok-sok évvel korábbi, spanyolországi nyaralásomat követően is.
Ezekre, a kis összejövetelekre próbálok valamilyen helyi, nemzeti specialitást is készíteni. Mivel Katalónia területén (Barcelonához közel) voltam a katalán konyhát akartam bemutatni. Akkor még nem az internetet használtuk ismeretszerzésre, egy régi, MAGYAR KONYHA névre hallgató, gasztronómiai magazinban találtam recepteket.
A paella és a sangría jól sikerült, de a desszerttel lett egy kis gondom.
Egy COCA nevű süteményt választottam, amihez 1 pohár joghurt, és ugyanazzal a joghurtos pohárral mérve 2-2 pohár liszt és cukor, ½ pohár olaj, 2 tojás, reszelt citromhéj és sütőpor kellett. A problémát az okozta, hogy – a recept szerint – a félig megsült tésztát meg kellett szórni kandírozott gyümölccsel, durvára vágott mandulával, vagy dióval illetve az akkor még számomra ismeretlen fenyőmaggal. (Ez akkor el is maradt.)
Amíg szórogattam, a tészta összeesett, és egy lapos, sűrű, fura állagú süti lett belőle. Be tudtuk annak, hogy a katalánok biztosan így szeretik.
Aztán egy ideig nem volt kedvem cocát készíteni, de elkezdtem gondolkodni. Mi lenne, ha már az elején beleszórnám a friss, (vagy konzerv) gyümölcsöt és úgy sütném meg? Kipróbáltam és jól sikerült.
Azóta ennek a tésztának már nagyon sok változatát készítettem el. A barátaimnak, kollégáimnak kezdtem ajánlani a TALÁLMÁNYOMAT.
Ja, a joghurtos – poharas! – volt többször a válasz.
Hát … nem én találtam fel?
A joghurtos poharas süti receptje: Joghurtos-poharas sütemény
Legutóbbi hozzászólások